Barangolás a belvárosban … II

A polgári kaszinó tagsága

A Szabadkai Polgári Kaszinó történetének anyaga szinte teljes egészében megtalálható a szabadkai Történelmi Levéltárban, tagságának hiánytalan névsorára,  az említett  időszakban, nem találhat. Annyit tudunk, hogy mielőtt még megérkezett volna a kaszinó működésének hivatalos jóváhagyása, 178 ,,előkelőség”, vagy ahogyan ma neveznénk: gazda, hivatalos felhívással fordult a bunyevácokhoz, hogy csatlakozzanak az új egyesületbe.

A  kaszinó harminctagú bizottságának tagja volt Lazar Mamužić is, aki később budapesti képviselő volt, majd a leghosszabb időn át töltötte be városunk polgármesteri tisztét. A rendelkezésre álló adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Polgári Kaszinó alapító tagjai kis-vagy közepes földbirtokosok voltak, kivéve a Mamužić fivéreket.

A kaszinó statútuma értelmében nemcsak a vezetőséget választották háromévenként, de a tagságot is így toboroztak. A belépéshez két kaszinótag javaslata kellett, majd ezt az ajánlatot a bizottsági ülésen bírálták el és hagyták jóvá. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy senkit sem utasítottak el. Noha a kaszinóban többnyire a bunyevácok j ártak, azért más nemzetiségűeket is felvettek. Előfordult azonban bizonyos személyek kizárása is.

Az évi 3 forintos tagdíjfizetésről sokan megfeledkeztek. Az 1899 évi ülésen pl. felolvasták azt a névjegyzéke, miszerint 23 tag már több mint 3 éve nem fizetett tagdíjat, majd úgy döntöttek, hogy ezek csak azután járhatnak ismét az egyesületbe, miután törlesztették adósságukat. Kivételt képezett a legtöbbel tartozó, ám az egyik legtekintélyesebb tag, Ambrozije-Boza Šarčević, aki 7 évig nem fizetett. A tagdíjjal kapcsolatos helyzet azonban az elkövetkezőkben sem javult, mert két évvel később, vagyis az 1891-benn megtartott ülésen már olyan adatok láttak napvilágot, hogy a 205 tag közül 180 mintegy 400 koronával tartozik.

Idővel a Polgári Kaszinó tekintélyes intézménnyé nőtte ki magát, s ekkor már a tagság is jobban vigyázott arra, nehogy csorba essék saját vagy az egyesület jó hírén. Ékesen igazolja ezt pl. Antun Vidaković 1900. X. 22-i kérvénye, melyben IX. 15-i hatállyal kaszinótagsági felmentését kéri, mivel egy hasonló egyesület, a Gazdakör házmesterévé választották. A tagság tekintélyét méltányolva Vidaković a kérvényében megjegyzi, hogy ,,ő társadalmi rangban is elmarad a tagság mögött.”

(1903) Kaponyai emlék – Kaszinó

A tagság száma egészen az I. világháborúig kb. 200 ember körül mozgott. Az új államban aztán hirtelen megnőtt a tagok száma, de ebben már az újonnan előállt helyzet játszott döntő szerepet, ami a kaszinó profilját is átalakította.

A XIX. század végén a Polgári Kaszinó tagságának összetétele is hatalmas változáson ment át. Nagyszámú egyetemi képesítésű fiatal tért vissza a városba, akik megbolygatták a régi, begyöpesedett szokásokat, s így a kaszinótagság is két részre, ,,öregekre” és ,,fiatalokra”oszlott…….

Folytatjuk……….