Szabadkai piacok és vásárok (1860—1918)

Bacchus jegyese nem csak  a  fogadók, vendéglők és kocsmák sokaságáról volt ismert hanem a vásárokról is. 1783-ban városunk mind a hét kapujához vámházat  építtet és őröket állított. Ennek a rendeletnek köszönhetoleg  másfél évszázadon  keresztül tekintélyes jövedelemforráshoz jut a város. A feljegyzásek szerint a  szabadkai vásárok és piacok igen hangulatosak, sokszínüek és látogatottak voltak.  Kivállóan  tükrözték a szociális állapotokat és ellentéteket is. A lakósok száma nőt, és vele együtt  nőt a vásárok gyakorisága és a piacok nagysága és látogatottsága.  A mind élénkebb forgalomra való tekintettel 1879 augusztusában a  Pertich Mihály főkapitány elnöklete alatti bizottság elkészíti az országos  és hetivásárok árusítóhelyeinek beosztását,  ill. a piac rendtartási javaslatot. A napok meghatározása mellett igyekezett az árúsokat is csoportosítani és allandó helyet meghatározni  a számunkra. Ez a következőképpen lett meghatározva:

Országos vásárok alkalmával a:

 

Magyar szűcsök, csizmadiák és cipészek  – az Iskola (most: Strossmayer) utcában kínálták portékájukat.

Rőfös (Textil)kereskedők a – Teréz plébánia elott, a közkút közelében  levő búzapiactéren;

Úri ruhakészítők, német szabók, gyolcsosok (vándorkereskedőkÖ, sléziai vászonkereskedők, német szücsök és festők  -a Teleki téren;

Magyar szabók – a Szent János (most: Dimitrije Tucovic) utcában;

Szürszabók (ing szabók)- Mukits János és Vojnits Dénes házai közt levő térségen

Szíjgyártók –  Mukits Aurél-féle háztól nyugatra és északra;

Vargák (cipészek) –  Antunovits Kálmán-féle háztól nyugatra fekvő területen

Kovácsok – Váli Antal házától a Barcziné-féle házig vonuló térségen;

Bognárok (kerékgyártók) –  Milkó-féle háztól (Matija Gubec  u.) a Meznerits házig vonuló  területen;

Asztalosok és edényesek – a nagy plébánia és a Csovits Fábiánné háza előtti térségen

Boronaárusok  (szálfa, gerenda, épületfa)- Bláskó kereszttől  a Kuluncsits Lorinc házáig elterülő széles utcában;

Szitások –   Szucsits háztól a Vermes-féle házig elterülő  térségen, a Zombori úton;

Vaskereskedők – a Rókus kápolnától a Vali Antal-féle ház sarkáig;

Rézmüvesek  és pintérek a Milkó-féle ház sarkától a Gábri Károly háza felé vezető térségen

Mézesbábosok – a Joó Dezso házától a Vermes-féle ház sarkáig terjedő köztéren;

Teknőárusok – a nagytemplom melletti térségen;

Kalapkereskedők – a Rókus kápolna előtti térségen;

Kalapkészítők –  az Antunovits Kálmán háza előtti  térségen;

Vidéki cipészek, pipakereskedők és a pipere árusok – a Rudits-féle ház előtti térségen;

Papucsosok a Sztojkovits és a Vermes-féle házak előtti  köztéren;

Bádogosok, késesek, fésűsök, csengetyűsök, szegcsinálók, esztergályosok, pokrócosok és kis szatócsosok (kiskereskedők) – a Nagytemplom előtt, a Jankovits-féle ház irányában levő térségen;

Arany- és ezüstmüvesek – a Vermes  (Matka Vukovica u.)  és Szieger-féle házak előtti járda szélén;

Kender-, len- és házi szövetárusok – Csovits Fábiánné és Péits József háza előtt,  egészen a honvéd- laktanyáig terjedő  közutcában;

Zöldség-, hagyma-paprika, és más apró cikkek árusai - a Pacsú-féle háztól a Barcziné házáig Terjedő  közúton;

Üvegesek – a Szentháromság melletti piactéren;

Kosarasok – a Gábri-féle háztól a Sztojkovits Heléna házáig terjedő utcarészen;

Gabonaárusok a tanítónő képezdétől a vasútig terjedő köztéren;

Nyersbőr-, gyapjú- és tollkereskedők – a volt izraelita kávéháztól balra elvonuló utcában;

Élelmicikk-árusok és a szappanosok – a kavicsolt főtéren;

Baromfiárusok  - a Friedmann-féle ház előtti térségen kínálják termékeiket a jövőben.

Kenyérkofák és kenyérsüto pékek - Teleki téren (most: Jovan Nenad cár tér)

Papucsosok, utánuk a szappanosok következnek - A tér nyugati oldalán, kétsorban

Füstölthús és kopasztott baromfiárusok – a barátok  templomával átellenben

Tejfel-, túró-, vaj-, tojás-, zöldség-, virág-, gyümölcsárusok, talicskások - A Szent István téren (most: Köztársaság tér)

Fésusöket, késeseket, harisnyásokat  és magyar szabókat két sorban, – Végig az Eötvös (most: Strossmayer)  utca nyugati oldalán találhatjuk

Bádogosokat - Damjanics (most: Makszim Gorkij) utcában — a mai postaépület elott

Fakanalasok – a túloldalon pedig a takarékpénztár épülete (vagyis a hírhedt sárgaház) alatt a  Damjanics (most: Makszim Gorkij) utcában

Halpiac –  a mai postaépület elott, –  és sorolhatnánk tovább.

 

Könyves-Tóth mérnök Szabadka utcahálózatának 1884. évi térképén  a  Baromvásárteret a bajai és a halasi kapuk közötti hatalmas térségen — a bajai szőlők és a zsidó temető szomszédságában — tünteti fel.  A Széna teret (a szénapiac helyét) a Zentai úton, a mai bírósági  épület közelében. 1859-ben a Széna térre helyezték a szalmapiacot is.

 

Országos és hetivásárok  alkalmával a sátrakon kívül kocsiról árulhatják pl. a gabonafélét, borárut, kerti veteményt, baromfit, gyümölcsöt, tuzifát, szolovenyigét, szalmát,  kukoricaszárat, csutkát, trágyát, polyvát, szénát, mézet, viaszt,  vajat, zsírt, szalonnát, nyers- és ócskavasat, gyapjút, a szeszes-italokat, halat, cserép és koedényt, a kerti és mezőgazdasági szerszámokat, kerékküllőket, tengelyeket, kosarakat, zsindelyt, ápítofát, talicskát és egyéb  fából vagy üvegből előállított készleteket, gyékényponyvát stb. A gyalogos árusok kosárban, zsákban vagy talicskán adják el árucikkeiket.

 

A piactérre kirakott termékek azonban jórészt boltokban, bezárható  vagy közönséges sátrakban találnak vevőre. A pecsenyesütő és italmérő  sátrak mellett kedves színfoltjai egy-egy vásárnak a panorámások, az „állatsereglet tartók“, komédiások, kötéltáncosok és testgyakorlók…A fenti adatok alapján elénktárul a ‘’piaci kínálat’’  és ez egyben utal a város iparára is.

A piac sem kivétel a nézeteltérések terén. Mindig voltak elégedetlenkedők. Így pl. 1861-ben  20 kocsmáros azzal a panasszal fordul a városatzákhoz,  hogy a hatósági rendszabály értelmében vasárnap és ünnepnapokon nem  nyithatják ki a piacra nyíló kocsmáikat, míg a valamivel távolabb eső  csapszékekre nem vonatkozik a fenti rendszabály.  A vendég hiánya jelentősen csökkent a jövedelmük.

 

A kereskedők között  is gyakran volt nézeteltéres . A  nyári szabók azért elégedetlenkednek, mert szerintük országos vásárok idején az árúsítóhelyeket illetőleg  a város előnyben részesíti az idegen iparűzoket pontossabban a  szegedi ruhakereskedőket.  Az  utóbbiak immár  negyven éve a város központjában kijelölt helyükön árulják portékájukat  míg, a szabadkai nyári szabók húsz év óta az országos és heti vásárok idején a Szent János (most: Dimitrij Tucovic) utcában, illetve az iskolaépület előtti téren várnak a vevőre.

 

Élénkek és messze földön híresek voltak egykor a szabadkai piacok és vásárok, de sajnos városunkat is  elérték  az elso nagy világégés évei. A szabadkai  rendorfokapitány 1915. szept. 23-i tudósításából :

,,Már  most az a helyzet, hogy marha, borjú, sertés és birka hús, zsír, szalonna  úgy a piaezon, mint a mészárszékekben cs henteseknél csak ritkán  kapható, a mészárosok és hentesek egymás után szüntetik be iparukat,  részben azért, mert megfizethetetlen árakon kell az élojószágot v.ísárolniok .. . A zöldség piac üres, itt ott látni zöldpaprikát, kevés burgonyát  és paradicsomot… a baromfi piac üres… tojás nincs, mert  a kiviteli czégek vásárolják össze a megállapítottnál sokkal magasabb  árban; tej, vaj, tarhó, sajt nem kerül a piacra, dugva adják el a termelok  és viszontelárusítók, jóval felül a megállapított áron; a boséges  palicsi és köröséri haltermelésbol a szabadkai piaezra alig kerül valami;  elszállítják oda ahol magasabb árban eladható, a gyümölcsbol pedig úgyszólván hulladék kerül a piaezra, ennek az ára is olyan magas. . .’’

 

1917-et írunk és ez idő tájt  már más szelek fújtak és egyre tornyosultak  a sötét felhők a monarchia egén.  Piac-, illetve vásártartás azért még  ilyen gazdasági-politikai viszonyok közepette is létezett  – hiszen az embereknek étkezni és élni kell.

DislikeLike (+22)
Loading ... Loading ...
Serbian Dental Tourism Cvikeri

Komentari

Ostavite komentar