A nemzet csalogánya
Reindl Sándor, a nagyváradi érettségi bizonyítvány megszerzése után, 19 évesen, belép a császári hadseregbe. Nyíregyházán állomásozott a délceg katonatiszt, aki messzeföldön híres volt nótázásairól. Egy kirándulás alkalmával találkozik Ponti Lujza színésznővel s egymásba szeretnek. Ellenezik a szülők a házasságot, ám a szabolcsmegyei Pazony községben, 1848. február hó 24.-én mégis megköttetik az.
A szabadságharc szele végigsöpör szabolcson is, és Sándor a haza védelmében beáll huszártisztnek. A szabadságharcos őrmester az 1849-es fegyverletételt követően, sokakhoz hasonlóan bujdosásra kényszerül. A bujdosás egyik állomásaként találkozik, a Láng Boldizsár vezette vándor színházi társulattal. Befogadják és Várai Sándor álnéven feleségével együtt járják a felvidéket a társulattal. 1850. szeptember 8-án Losoncról tart a szekérkaraván Rimaszombat felé, amikor a várandós Ponti Lujza Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, megszüli kislányát, Reindl Ludovikát.
A születési anyakönyvi kivonat pontos szöveg másolata:
1850. 8. Septembris.
Ludovica, Parentes: Alexander Reindl. et.
Aloise Ponti: cath. theatrista,
Patrini: Ladislaus Török, Francisca Darvas.
Rimaszombat, 29, Septembris
Stephanus Findura administrator.
Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A társulat szinte saját gyermekének tekinti. Öt évesen már apróbb színpadi szerepeket kap. Gyerekkora a vándor társulattal telik, egyre több szerephez jut, és kiváló énekhangja révén sikereket arat. „Cukorbaba“-ként emlegetik ám a cukorbaba élete csupa nélkülözés és létbizonytalanság.
„Két dologra vágytam – nyilatkozzta a kezdetekre utalva Blaha – Cipóra és Cipőre… annyit tudok, hogyha ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa minden nap tízszer is elmondta. Ettől félek a legjobban, és a borzasztó félelem miatt nincs lámpalázam“
A szabadkai színház 1865-ben
Felszabadult, kedves, tiszta éneklésére felfigyel a szakma, 14 éves korában a társaival az szekér Szabadkára vitte. A délvidéki gazdag város színházpártoló közönsége, de igazgatója Sipos Károly és társai is hamar felfedezték kivételes tehetségét. Egyik korabeli zenés darab betétdala, pl. a „Harsog a trombita“ kezdetű, tőle indult országos slágerkörútra. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy még a suszterinasok is mindenhol fütyülték.
A szabadkai előadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. A Cseh származású (Jan Blaha) Osztrák katonaember volt, magyarul nem beszélt. Lujza itt ismerkedett meg a 37 éves, nála jóval idősebb cseh karmesterrel, aki felismeri a tehetséget az ifjú színésznőben. Blaha úr beleszeret és 1865-ben Szabadkán feleségül veszi pártfogoltját .
A hagyomány szerint egy, sajnos meg nem nevezett szabadkai cukrászmester kreálta Blaha felkérésére az esküvőjükre a később a művésznő nevével elhíresült Blaha tortát. (Abban az időben Szabadka cukrászata sok országos, sőt a határokon túl is elismert mestert foglalkoztatott!)
Ő indította el a Lujzát a színpadi sikerek útján. A 16 éves Blaháné, 1866-ban Debrecenbe szerződik, ahol hamarosan országos hírű primadonnává érik tehetsége. A közönségének kedvence lesz, majd 19 évesen, 1869-ben megözvegyül. A pesti Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti Ede hall a nevezetes Blaháné felől, és szerződést ajánl fel színházában Zichy Jenő támogatásával. A 21 éves Blaha Lujza a nemzeti Színház tagja. 1875. augusztusában Egerben vendégszerepel, s ezen közben megismerkedik runyai Soldos Sándor, miskolci földbirtokossal, aki megkéri a kezét. 1875. szeptember 20.-án, a Budapesti belvárosi templomban hatalmas érdeklődés közepette házasságot köt. 1875-ben felépül a Népszínház, később Nemzeti Színházként is szerepel, a mai Blaha Lujza téren (a teret a főváros Blaha 70. (1920) születésnapjának tiszteletére, róla nevezte el.)
A volt Nemzeti Színház – Mai Blaha Lujza Tér
Blaha mindenkit elvarázsoló személyisége, énektechnikája valósággal áthódította a közönséget ezekből a pesti német színházakból. A tulnyomórészt németül beszélő Pest közönségénél a magyar érzés és kultúra iránti olthatatlan szeretetet Blaha támasztotta fel, hamvadó poraiból. Operett, népszínmű, opera, dráma mindegy volt Soldosné tarolt, sikert sikerre halmozott az évek során.
1879-ben négyévi házasságot követően, békében elválik Soldostól. Ez időtájt vitába keveredik az új igazgatóval, aki túlzottnak tartja anyagi követeléseit és ennek következtében több külföldi turnén vesz rész. Párizsi fellépései kapcsán írja a Le Figaro:“…Szép asszonyom, jöjjön ki Párizsba és tanítsa meg a francia színésznőket, hogyan kell francia operettet játszani…“
Blaha Lujza férjével Splényi Ödönnel
1880-as év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik Báró Splényi Ödönnel (rendőrtanácsossal) s 1881 február 26.-án megesküsznek. 1883 májusában hosszabb időt tölt bécsben, előadások sorát adja, a kritika a legmagasabb dícséretben részesíti. 1886-ban a szerb háború idején jótékonysági hangversenyt ad a sebesültek javára, s Milán Szerb Király Natália-aranyéremmel tünteti ki.
Blaha Lujza és Újházy Ede (1908 körül)
1887-ben megbetegszik, gyors orvosi beavatkozás menti meg életét, majd 1894-ben Balatonfüreden házat vásárol a visszavonulás éveire gondolva, az ideiglenes lakások, házak, bér helyiségek hontalanságait feloldva. Beleszeret a balatoni vitorlázásba, s „Olyan nincs“ néven yacht-ot vásárol. A Balaton levegője és a szabad szárnyalás a vízen, új távlatokat ad számára, és némiképp romló egészségi állapota számára. 1914-től visszavonultan él, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával.
Blaha Lujza Villája Balatonfüreden
Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25.-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyullaldás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhozkötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18.-án, 76-éves korában távozott a színész „Nagyasszony“.
Blaha Lujza haláláról kibocsátott hivatalos gyászjelentés pontos szövegmásolata:
“A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagymegilletődöttséggel és szomorúsággal jelenti, hogy özv. miháldi báró Splényi Ödönné, Blaha Lujza, a Nemezti Színház örökös tagja, a koronás érdemkereszt stb. tuljadonosa, ez év január 18.-án délelött hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan lelkesedéssel, odaadó szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel.
Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926. január 20.-án, szerdán délután 3-órakor és a megboldogult földi maradványait a Köztemető-úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra.
Budapest, 1926. január 18.-án“
Blaha Lujza sírboltja
Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fős cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkább Kossuth Lajos, Rákoczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható.
Erdélyből, a délvidékről Szabadkáról és a felvidéki városokból külön csoport érkeztek a nemzet nagy asszonyától végső búcsút venni.
“… És ha – amint érzem – az én jó közönségem haló poromban sem fog sajnálni tőlem egy virágszálat, itt adom tudtára, hogy hova vigye:
Koszorús költőnk Jókai Mór sírjának szomszédságába, ahová magam kívánkoztam… Lejár az időm.. – írja naplójába zárásául ezeket a sorokat.“
Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948), aki később államtitkár lett és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956), aki sikertelen színésznő lett.